Tényleg ezt nevezzük egészséges iskolának?

A gyerek tanulni megy - vagy súlyt cipelni?

7 kiló a hátán egy 25 kilós gyereknek - tényleg ezt nevezzük egészséges iskolának?

Egy ötödikes gyerek reggel felveszi az iskolatáskáját, és elindul tanulni. Elsőre hétköznapi jelenet. Csakhogy amikor a táskát mérlegre tesszük, egészen más kép rajzolódik ki.

Egy 25 kilogrammos, ötödik osztályos lány iskolatáskája egy csütörtöki napon 7 kilogrammot nyomott. Ez a gyermek teljes testsúlyának 28 százaléka.

Egy 37 kilogrammos, ugyancsak ötödikes fiú táskája ugyanazon a napon 8 kilogramm volt. Ez a testsúlyának 21,6 százaléka.

És nem kirándulásra készültek. Nem sportfelszerelést, játékokat vagy felesleges holmikat vittek magukkal.

Az órarend szerint pakoltak be az iskolába.

A gyerek tanulni megy - vagy súlyt cipelni?

A gyermekek iskolatáskáira vonatkozó egészségügyi ajánlások jellemzően azt hangsúlyozzák, hogy a hátizsák tömege lehetőleg ne tegye ki a gyermek testsúlyának túl nagy részét. Gyakran 10-15 százalék körüli érték jelenik meg szakmai ajánlásként.

Ehhez képest a fenti két valós példa egészen más számokat mutat.

A 37 kilogrammos fiú csütörtökön testsúlyának 21,6 százalékát vitte a hátán. Pénteken "csak" 5,5 kilogrammot, ami még mindig közel 15 százalék.

A 25 kilogrammos lánynál még feltűnőbb az eltérés. Csütörtökön 28 százalék, pénteken pedig 4,9 kilogramm, vagyis 19,6 százalék volt a táska és a testsúly aránya.

Nem egyetlen rosszul bepakolt napról beszélünk. A különbséget maga az órarend okozza.

Ez pedig felvet egy kellemetlen, de szükséges kérdést:

amikor az iskola elkészíti az órarendet és meghatározza a szükséges taneszközöket, számít-e egyáltalán arra, hogy mindezt egy 10-11 éves gyermeknek fizikailag el is kell vinnie az iskolába?

"Vegyük ki a vizet" - és máris jobb lesz a statisztika?

Természetesen lehet javítani a számokon.

Ki lehet venni például a kulacsból a 0,8 liter vizet, ami önmagában körülbelül 0,8 kilogramm.

Ki lehet venni az uzsonnát is.

Papíron máris könnyebb lesz a táska.

Csakhogy ettől nem lesz egészségesebb a gyermek napja.

Egy többórás iskolai napon a megfelelő folyadékbevitel és az étkezés nem luxus. Nem nevezhető felesleges csomagnak sem a víz, sem az uzsonna.

A 25 kilogrammos gyermek 7 kilogrammos táskájából még akkor is 6,2 kilogramm marad, ha kizárólag a 0,8 liter vizet kivesszük. Ez még mindig a testsúly közel 25 százaléka - és ebben az esetben a gyermeknek már nincs nála ivóvize.

Vagyis a problémát aligha lehet azzal megoldani, hogy a gyermek alapvető szükségleteiből veszünk el.

Nem lehet az egészség az oktatás járulékos vesztesége

A túl nagy fizikai terhelés gyermekkorban nem pusztán kényelmi probléma.

A fejlődésben lévő gyermek mozgásszervrendszerét érő túlzott terhelés összefügghet hát-, váll- és nyakfájdalommal, izomfáradással, valamint a testtartás megváltozásával. Fontos ugyanakkor pontosan fogalmazni: nem állítható egyszerűen az, hogy a nehéz iskolatáska önmagában gerincferdülést okoz.

De talán nincs is szükség ennél súlyosabb állításra.

Elég azt megkérdezni:

elfogadható-e, hogy egy 25 kilogrammos, 11 év körüli gyermek a saját testsúlyának több mint negyedét hordja rendszeresen az iskolába azért, mert ezt kívánja meg az adott napi órarend?

Az órarend nem csak pedagógiai kérdés

Az órarend összeállításakor rengeteg szempontot kell összehangolni. Tanárok óraszáma, termek, csoportbontások, tantárgyak elosztása, testnevelés, délutáni foglalkozások.

De van még egy szereplő a rendszerben:

a gyerek.

Ha egymás mellé kerül több olyan tantárgy, amelyhez tankönyv, munkafüzet, füzet, atlasz, szótár, rajzfelszerelés vagy más nehéz eszköz szükséges, annak fizikai következménye van.

A gyermek ezeket nem egy digitális rendszerben mozgatja egyik óráról a másikra.

A saját hátán viszi.

Ezért teljesen legitim felvetés, hogy az órarend kialakításakor a tanulók napi fizikai terhelése is legyen szempont.

Nem feltétlenül arról van szó, hogy minden nehéz könyves órát külön napra kellene tenni. Sokkal inkább arról, hogy az iskola megvizsgálhatná, hol lehet ésszerűen csökkenteni a terheket.

Lehet-e bizonyos tankönyveket az iskolában hagyni?

Valóban szükséges-e minden órára egyszerre tankönyv, munkafüzet és külön füzet?

Lehet-e az órarendet úgy szervezni, hogy ne egyetlen napra torlódjanak a legnehezebb felszerelést igénylő tantárgyak?

Biztosítható-e bizonyos könyvekből iskolai példány?

Ezek apró szervezési kérdésnek tűnhetnek. Egy 25 kilogrammos gyermek hátán azonban kilogrammokban mérhető a jelentőségük.

Nem a szülő feladata választani a tankönyv és az ivóvíz között

A gyermekek egészségvédelmét nem lehet úgy értelmezni, hogy minden felelősséget a családokra hárítunk.

"Pakoljon kevesebbet."

"Ne vigyen annyi vizet."

"Hagyja otthon, ami nem feltétlenül szükséges."

De ha a gyermek pontosan azt csomagolta be, amit az aznapi órák megkövetelnek, akkor a probléma már nem egyszerűen pakolási kérdés.

Rendszerszintű kérdéssé válik.

Az oktatás célja a gyermek fejlődésének szolgálata. Nehezen védhető az a helyzet, amelyben maga a tanítás megszervezése idéz elő olyan fizikai terhelést, amelynek csökkentéséhez a gyermeknek az ivóvizét vagy az uzsonnáját kellene otthon hagynia.

Érdemes lenne egyszer minden iskolában mérlegre tenni a táskákat

Talán az egész vita legegyszerűbb kiindulópontja egy hétköznapi személymérleg lehetne.

Nem becslések.

Nem érzések.

Nem az, hogy "régen is elbírtuk".

Hanem mérés.

Gyermek testsúlya.

Táska tömege.

Órarend.

Öt tanítási nap.

Az eredmény könnyen megmutatná, hogy valóban néhány túlpakoló diákról van-e szó, vagy bizonyos napokon maga az oktatás szervezése állít elő aránytalanul nehéz táskákat.

A két ötödikes gyermek példája legalábbis arra utal, hogy a kérdést érdemes komolyan venni.

25 kilogrammos gyermek - 7 kilogrammos táska.

37 kilogrammos gyermek - 8 kilogrammos táska.

Ez már nem néhány plusz füzet kérdése.

Ez annak a kérdése, hogy egy gyermekközpontú oktatási rendszerben vajon a gyerek gerince, izmai és napi fizikai terhelése is bekerül-e azok közé a szempontok közé, amelyek alapján az iskolai életet megszervezzük.

Mert az iskola feladata a gyermek fejlesztése.